A mi iskolánkban vannak olyan alsós osztályok, ahol a tanító néni leengedi egyedül vagy kisebb csapatban a gyerekeket a könyvtárba, de több kolléga is ragaszkodik ahhoz, hogy az osztály együtt jöjjön könyvet kölcsönözni. Természetesen, alkalmazkodom: bárhogyan is jönnek, én örülök nekik.
Azonban mindig adódik olyan gyerek, aki elfelejti visszahozni a könyvét, de szeretne kölcsönözni. Én megengedem, hogy ilyenkor is vigyenek olvasnivalót (már ha nem notórius könyvetvisszahoznielfelejtő gyerekről van szó), hátha épp aznap kapnának kedvet az olvasáshoz. Elképzelni is rossz, hogy én akadályoztam volna meg ebben!
Viszont valami úton-módon mégiscsak figyelmeztetnünk kell a tanulót, hogy bizony könyvtartozása van!
Korábban a tanító nénit kértem meg, hogy az osztályterembe visszaérve írják be az üzenőfüzetbe, hogy ki milyen könyvvel tartozik. Sokan hozták is másnap, de még többen feledkeztek meg róla.
Valamikor 2-3 évvel ezelőtt kaptam egy hatalmas csomag maradék papír dekorációs anyagot, köztük öntapadós sárga papírcsíkokat. (Micsoda kincsesbánya illetve alapanyag ez nekem a könyvtárban a kézműveskedéshez!) Aztán egyszer csak beugrott, hogy ebből a sárga papírból lehetne akár figyelmeztető karkötőt is készíteni.
Adandó alkalommal, amikor osztály jött, s páran nem hozták vissza a könyvüket, gyorsan elkészítettem a karkötők prototípusát. Elmeséltem, hogy ez egy nefelejcs karkötő, amit azért kapnak, mert otthon felejtették a könyvüket. Megengedem, hogy kölcsönözzenek új könyvet, de cserébe meg kell ígérniük, hogy felveszik a karkötőt, s ha hazaérnek, akkor a lehető leghamarabb beteszik az iskolatáskájukba a könyvtári könyv/ek/et. Ha ezt megtették, akkor a karkötőt letéphetik és eldobhatják.
Senkinek sem volt ellenvetése, sőt, nem kis siker kísérte a kezdeményezésemet.
Így gyors méretvétel és vagdosás után a szalagra ráírtam, hogy hány könyvet kell másnap visszahozniuk, majd felcsatoltuk a karkötőket.
A módszer bevált, mert így a gyerekek nem is büntetésnek élik meg a figyelmeztetést, hanem szívesen, “ékszerként” viselik a karkötőt. Még a fiúk is.
Most már egy éve használom ezt az eljárást, így az előkészítés menete is szépen kialakult. 1,5 cm széles, 19 cm hosszú szalagokat vágok fel. A felirat csak ennyi: 1 könyv, 2 könyv. Mivel a papír a hátulján stancolt (vágott), könnyű visszaszedni a matricát hordozó anyagból annyit, hogy csak egy kis részen legyen ragadós.
A múlt hét egyik napján több kislány is kérte, hogy hadd kapjanak karkötőt, mert avval szeretnének valamit játszani. Épp jókedvemben találtak 🙂 , úgyhogy gyorsan kipakoltuk a cikkcakk ollókat és a papírlyukasztókat, és pillanatok alatt legyártottuk a kért 4 darab karkötőt. Igen ám, de közben jöttek mások is, szép sorban, kettesével-hármasával, akik ezt látván, ők is szerettek volna karkötőt kapni. Így hát a fél délután avval telt, hogy a kölcsönző kislányoknak egyedi karkötőket készítettünk.
Még szerencse, hogy csak egyszer volt Budán kutyavásár! Ezért a nefelejcs karkötő csak egy délután működött ajándék karkötőként.