Ötletek iskolai kiállításokhoz 1.
Iskolám, munkahelyem jubileumi tanévet kezdett. 145 éve alapította Szabó Imre püspök a szombathelyi Püspöki Elemi Iskolát, ami 1948-ig működött. Konkoly István megyéspüspök 1992-ben, 25 éve indította újra az intézményt 4 osztályos iskolaként. A változó körülmények és igények miatt a negyedszázad alatt hatalmas átalakulásokon ment keresztül intézményünk. Az első négy év után felmenő rendszerben felső tagozattal bővültünk, majd 2012-ben megindult a nyolcosztályos gimnáziumi képzés is. 2015-ben pedig új, gyönyörű iskolaépületben kezdhettük a tanévet.
A jubileumi előkészületeket szeptember elején kezdtük meg. Nem sok töprengés után egy divatos idővonal megalkotása ötlött fel bennem, melyet az aula kápolna melletti részére képzeltem el. Az egyes állomásokhoz (időpontokhoz) csak címszavakat és 1-1 képet terveztem. De, hogy érdekes legyen az idővonal, és sok képet lehessen nézegetni, QR-kódokon keresztül elérhető fotógaléria létrehozását gondoltam el.
Az ötlet megvalósításához szabad kezet kaptam, de néhány nap után, késő este újabb ötlet villant fel bennem: talán jobb lenne egy hatalmas gondolattérképet alkotni az aula hatalmas, üres falára! Azon nyomban, lehetett talán éjfél is, előkaptam a tabletemet, megkerestem a Mindomo alkalmazást, s 15-20 perc alatt fel is vázoltam “A mi iskolánkat”. Szinte megálmodtam a térképet.
Másnap az ötlet elnyerte mindenki tetszését. Ismertettem a térkép témáit, gondolatait, s felvázoltam, hogy a térkép minden egyes végpontján egy, a “gondolatra” jellemző képet helyezünk el.
Tudtam, hogy a kivitelezést képtelen leszek egyedül megvalósítani, ezért megkértem Keszte-Orvos Krisztina kolléganőmet, hogy segítsen nekem. Kriszti rajzszakos (is), rendkívül precíz, kreatív, és fél szavakból megérti, mit szeretnék, mi az elképzelésem.
Krisztivel megterveztük a térkép színvilágát, a buborékok formáját és kiválasztottuk az alkalomhoz illő, megfelelő betűtípust.
Kriszti javaslatára A3-as méretű kartonokban gondolkodtunk, hiszen az aula kiválasztott fala olyan hatalmas, hogy a kisebb buborékok elvesznének rajta. Továbbá A3-as kartonokra házilag is tudunk nyomtatni.
A térkép témáit, a topikokat viszonylag gyorsan véglegesítettük, ellenőriztettük más kollégákkal is. Az igazán nehéz feladatot a színvilághoz illeszkedő kartonok kiválasztása és megvásárlása okozta. Szombathely nem nagy város, túl sok helyen nem lehet színes kartonokat vásárolni, de
némi kompromisszum után sikerült 4 egymáshoz és az aulánkba illő színt választanunk.
Időközben több ezernyi kép közül kiválogattam azokat a képeket, amik esélyesek lehettek a térképre kerülésre. A tantestületről és dolgozóinkról friss csoportképeket készítettünk. Végül Krisztivel közösen választottuk ki, hogy mit rakunk ki az aula falára. A képek nyomtatását profi szakemberre bíztuk. Matt papíron, A4-es méretben kértük a fotókat.
A topikokat, buborékokat Wordben szerkesztettem: a szövegeket Merryweather fonttal, 120-as betűmérettel írtam, a fogalmak szép keretet kaptak. Kinyomtattuk gondosan az A3-as kartonokat, a kivágást Krisztire bíztam.
A buborékokat, azaz a térkép elemeit Kriszti először a könyvtár olvasótermében a padlóra rakta ki, hogy átláthatóak legyenek a buborékok valós méretükben is.
Ezután végre következhetett a megálmodott térkép felragasztása a falra. Ezt a hatalmas munkát Kriszti végezte, én csak a keze alá dolgoztam. A képeken látható, hogy milyen hatalmas teret kellett kitölteni, milyen magasban kellett dolgozni. Kriszti mókust meghazudtoló bátorsággal és lendülettel futkározott fel-le a képen is látható három, köztük egy irtózatosan magas létrán. Több mint négy órás megfeszített, nézőközönségtől sem mentes munka után a falon volt minden buborék! A kartonokat kétoldalú ragasztószalaggal erősítettük a falra. Néhány kolléga segített a ragasztó felapplikálásában, köszönet érte! Jó hangulatot teremtettek.
Ekkor még nem volt biztos elhatározásunk az ágak megjelenítéséről. Másnap reggelre hagytuk a munka ezen fázisát. Gondolkoztunk fonalban, egyszínű tapétából kivágható csíkokban. Egyiket sem találtam az igazinak. De eljött az este, a pihenés ideje, s a fáradt, de leállni nem tudó, zakatoló agyamból kipattant a megoldás: szigetelőszalag! Könnyen beszerezhető, könnyen feltehető és leszedhető. Fekete. Igen, az jó lesz! Másnap reggel a korán nyitó, legközelebbi villamossági boltot kerestük fel, s legnagyobb szerencsénkre pont a színvilágunkhoz jól illeszkedő barna színű szalagot sikerült szereznünk. (Nem is tudtam, hogy létezik barna szigszalag! 🙂 )
S íme, az eredmény:
Folytatás:
Ötletek iskolai kiállításhoz 2. – QR-kódok használata